-De apu! Én nem akarok megint költözni. Itt kell hagynom a barátaimat, a sulit, az eddigi életemet! - érvelni próbáltam, hogy ne költözzünk. Igaz, hogy itt is csak másfél éve lakunk, mivel apu katona. De a barátokról nem füllentettem.

Az ágyamon ültem, apu pedig a számítógép-asztalom előtt ült a forgós-székben. Tekintete elárulta mire gondolt, de mint aki azt hiszi, hogy nem tudom, balakazdett a mondókájába:

-Tudod, hogy mennünk kell, Zoe. Dallas is szép hely, és ez a kisváros, amit kinéztem igazán mesés. Egy hatalmas házban fogunk lakni. És lesznek űj barátaid ism hisz kedves és csinos vagy - utálom, mikor apa érvel, mert abban mindig benne van, hogy kedves és csinos. - Na, pakold össze a cuccaidat. Hétfőn indulunk!

Ezzel otthagyott a szobámban, s lement, hogy vacsorát készítsen. Hogy kedvezzen nekem, omlettet csinált, a kedvencemet.

Oldal: FAK- Előszó
Történet(ek) Tőlem! - © 2008 - 2024 - tortenettolem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat