- Apu! Elmegyek sétálni! Emma az előbb hívott, hogy tudok-e menni. Azt mondta, hogy megmutatja a környéket - apu a konyhában volt és a vacsit csinálta, mivel imád főzőcskézni.

- Menj nyugodtan. De jó lenne, ha nem későn jönnél.

Emma már a kapuban várt. Láttam, hogy Lunát nézegeti.

- Gyere be! - kiáltottam neki, mire lenyomta a kilincset és belépett az udvarra.

Luna kilőtt, mint a golyó. benevelni még nem nagyon volt időm, de nem harap és nem ugrándozik. Szerencsére.

- Aranyos kutyus... Ha jól emlékszem azt mondtad, hogy Lunának hívják. Nem ilyennek képzeltem, de annál sokkal cukibb. Na, mehetünk? - kérdezte és már el is indult kifelé. Kiléptem utána a kövesútra. Erre nem sok kocsi jár, mert egy zsákutcában lakunk és csak az jön ide, aki itt lakik.ű

- Na és mesélj magadról kicsit, Zoe - kért Emma.

- Jó... Na szóval.... Kiskoromban sokat költöztünk apu állása miatt. Anyu elhagyott minket, mikor kicsi voltam, és rá néhány évre kiderült, hogy rákos, menthetetlen. Meghalt...

- Sajnálom... - vágott bele Emma. Nem tudhatta, hogy semmit sem érzek és éreztem az anyám iránt. Még csak szánalmat sem.

- Ne sajnáld, nekem sose volt anyám, mindig mostohán bánt velem. Na, de hogy szavamat ne felejtsem, sok nyelven beszélek, a költözések miatt. Sok barátom van a világon mindenfelé. Velük Facebook-on és Skyp-on tartom a kapcsoltot. Jó tanuló vagyok, és imádok videó-játékozni. De most te jössz. Mesélj egyet te is! - mondtam, mert nem találtam fairnek, hogy Emma már szinte mindent tud, én meg csak a nevét tudom.

- Hát, ok... Szóval... A szüleimmel élek, anyu fogorvos, apu rendőr. Van 3 tesóm, Connie, 18 éves, Erik, 8 éves és Ellie, aki még csak 5 éves. Szerintem baj, hogy ekkorák a korkülönbségek, de már megszoktuk. Imádok úszni, versenyszerűen is űzöm ezt a sportot. Kicsi koromban sokat csúfoltak, mert duci vagyok és vörös a hajam... Mára már, mint látod nem természets vörös. Hát... öhm... azt hiszem ennyi. De még egyet kérdezek. Van olyen fiú, aki tetszik? - nekem szegezte a kérdést, amitől féltem. Mivel még magamnak sem mertem bevallani, hogy egy foglalt srác érdekel.

- Nos... hát... öhm... van. De ha megmondanám elítélnél, mert a pasi foglalt. Szóval ezt majd egy kicsit később, ok? - már elég messzire elsétáltunk, és az erdő szélén jártunk.

Egyre nagyobb lett a köd, és már alig láttunk. Egyszer csak vonyítást hallottunk, és mivel itt már nincsenek házak, kicsit megijedtünk... Vagy kóborkutya, vagy egy farkas. Tovább mentünk, mert érdekelt minket, hogy mi is "kiáltott". Az erdő szélétől kb. 10 méterre, már kezdett oszlani a köd. És akkor egy dombon megláttuk az alakot.

- Ne kiálts! Csak szépen, lassan hátrálj! - súgtam oda barátnőmnek.

Mivel az emelkedőnnem más állt, mint egy ezüst farkas.

 

Oldal: FAK- 3. fejezet
Történet(ek) Tőlem! - © 2008 - 2024 - tortenettolem.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen honlap készítő az Ön számára is használható! A saját honlapok itt: Ingyen honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat